Lassan évfordulót ünneplünk, ugyanis egy éve lesz már annak a balesetnek, ahol szeretett első autónk totálkáros lett. Ebből az évfordulóból kifolyólag születik ez a poszt, melynek célja a magyar rendőrség és biróság totális impotenciája, nemtörődömsége. Ne rohanjunk előre ennyire, nézzük a sztorit a kezdetektől.

2006 decemberében a párommal megleptük egymást egy új autóval Karácsonyra. Ez a kocsi volt az első új autónk, egy Suzuki Swift. Örültünk neki, szerettük, vigyáztunk rá, mentünk is vele jó sokat.

1. eset

2007 augusztusában hazafele tartottunk Budapestről Veszprém megyébe. Elég jó kedvünk volt, mert akkor derült ki, hogy felvettek egy céghez, ahova már régen vágyakoztam. Egy sima 2X1 sávos úton haladtunk, mikor utolértünk egy három autóból álló konvojt, akik oyan 65-70km/h körül haladtak. Forgalom nem nagyon volt szembe, de mivel kanyargós szakasz volt, beálltam negyediknek. Haladtunk olyan 10-15 kilométert, mire kinálkozott egy kb 2km hosszú egyenes szakasz. Kicsit kivártam, hátha az előttem autózók közül valaki megindul, de nem tették. Ekkor index, vissza 3, padló, Az első autót megelőztem, már a második mellett jártam, mikor elkezdett áthúzódni a sávba, ahol én előztem pont. Hiába dudáltam, emberünk szépen kezdett betolni az árokba, és mikor már nem volt hova hüzódnom, hagytam, hogy nekem jöjjön. Hiába fékeztem, már nem tudtam eltűnni mellőle. Nekemjött, repültek a tükördarabok, megütötte a hátsó futóművemet, szitált a kocsim, de nem szálltunk el, aminek azért eléggé örültem. Megálltunk mi ketten, meg az autó is, akit először leelőztem. Aki nekem jött, kb 70 éves, remegő kezű faszi (erről majd lesz szó egy másik posztban), természetesen nem ismerte el a hibáját.

Kihivtam a rendőrséget, de azok a szerencsétlenek ide oda irányitottak, mert megyehatáron történt a baleset, egyikük sem akart helyszinelni. Kb 5 hivást inditottam különböző kapitányságokra, mire a fehérvári végre rászánta magát, hogy bevállalja a helyszinelést. Vártunk rá 2, azaz kettő darab órát. Mikor kiért, egyből láttam, hogy ez itt nem nagyon akar papirozni, mert egyből igy kezdte:

-Magát megbüntetem, mert nekiment a másik autónak (az öregnek mondta)

-Magát meg két dologért büntetem meg, az egyik, mert gyorsan ment, a másik, mert egyszerre akart leelőzni három autót. (mondta nekem)

Ekkor tartottunk ott, hogy  apárom az ingemnél tartott fogva hátulról, nahogy nekimenjek a kis flegma buzinak. Elmagyaráztam, hogy nem volt sehol traffi, tehát nem tudja mennyivel mentem, de amúgy pont kilencvennel. A másik, nincs olyan sehol a Kreszben, hogy nem előzhetek egynél több autót.

Na, ekkor meggyőztem, és nekiállt helyszinelni ezen a szép augusztusi estén...

2008 februárjában fizetett a biztositó, egy akkor már másik baleset miatt totálkáros kocsira. No comment.

2. eset

2007 ősze. Még mindig nem kaptunk semmiféle papirt a yardról, hogy mi a vége az augusztusi dolognak, de hát nem volt mit tenni, közlekedtünk az enyhén lezúzott jobb oldalú autóval.

Épp elkezdődött a munkaidőm, mikor csörgött a telefonom, a párom hivott. Felveszem, mire elég sokkosan, sirva hiv, hogy összetört az autó megint. Na, mondom fasza, mondta, hogy itt fáj, ott fáj, hivott már rendőrt, de kinyilt a légzsák is, és füstöl a kocsi eleje, meg tök összevissza beszélt. Apámat hivtam, hogy menjen helyzetet jelenteni, mert nem értem a szitut. Ki is ment, hivott, hogy nem adták meg a jobbkezet a páromnak, egy az egyben kihajtottak elé balról, neki fékezni sem volt ideje szinte (fél méter féknyom maradt csak). Nem kell izgulni, mert már jönnek a rendőrök.

Na, ebben aztán semmi köszönet nem volt. Kijöttek, átlagéletkor kb 22, rágózva, októberi borús reggelen napszemüvegbe töketlenkedtek ott flegmán lekezelően. Lecseszték a még mindig sokkos páromat, hogy ők minek lettek kihivva, ha elismerte a srác a felelősségét. Mondta apám nekik, hogy azért, mert sérült a párom, valamint kitörött egy beton keritésoszlop is a balesetben. Nagy nehezen, végig parszt módon viselkedve lehelyszineltek.

Másnapra kiderült, hogy a párom nyolc napon túl gyógyult, hiába volt bekötve. Innentől fogva már nem szabálysértés a dolog, hanem bűncselekmény. Okozó félnek (de beirnám ide a nevét, cimét, telszámát) több sem kellett, visszavonta a nyilatkozatát a felelősségre vonatkozóan, hiába ismerte el egy nappal azelőtt a rendőrök előtt is. Mert ebben a szemét országban ezt is megteheti. Kért szakértői vizsgálatot is, mely bebizonyitotta, hogy a párom nem hibázott semmiben, 45-47km/h-val közlekedett. Ez még mindig nem volt elég a dolog lezárásához, ment az egész paksaméta a biróságra. Ez volt 2008 januárjában.

Azóta szerintetek van bármi válasz, döntés, satöbbi? Azóta szerintetek mi van a Suzukival? Fizetem a részleteit, pedig már egy éve nincs használható állapotban.Megnyugtattak, hogy majd mindent visszakapok, ha döntött a biróság.

Kérdem én, tisztelt rendőrség! Miért fáj az, ha dolgozni kell? Miért fáj, ha épp nem a traffi mögül kell röhögni a lúzeren, aki 70 helyett 86-tal ment egy egyszámjegyű főúton? Miért én vagyok a köcsög, ha rendőrt hivok egy baleset után? Miért kell szopatni az adózó átlagpolgárt? Ha egyszer is eltakarodnátok rendesen dolgozni valahova, akkor rájönnétek, hogy mit jelent az igazából. Engem hasonló hozzáállással rég elküldtek volna bárhonnan. JA, hogy az versenyszféra, az meg állami? Nincs több kérdésem, Biró Úr!

Kérdem én, tisztelt biróság! Mit kell ülni egy ilyen egyértelmű ügyön mostmár majdnem egy éve? Miért kell szivatni az adózó átlagpolgárt? Nem lehet, hogy azért vannak leterhelve a biróságok, mert az ilyen piti, egyértelmű ügyek is ott kötnek ki? Nem lehetne elgondolkodni? Ha egyszer is eltakarodnátok rendesen dolgozni valahova, akkor rájönnétek, hogy mit jelent az igazából. Engem hasonló hozzáállással rég elküldtek volna bárhonnan. JA, hogy az versenyszféra, az meg állami? Nincs több kérdésem, Biró Úr!