Autótesztelő

Ipari fostalicska nevű, kedves kommentelőm küldte az alábbi különösen jól sikerült tesztet. Szavazzatok, hogy tetszett.

Skoda Pick Up 1.9 D- használtteszt

Általánosságban: 1997-es kiadás, fehér színű (talán csak a postásoké volt másmilyen), Felicia-„arcú” kishaszongépjármű. 147000 kilométerrel kaptam, ez volt az első céges autóm. Később kiderült, hogy az óra 120000 kilométernél volt cserélve és még én is mentem vele közel 100000-t, így selejtezésre bőven 300000 felett került. Ezért különösen felhívnám a figyelmet, hogy a leírásom merőben eltérhet az egykori új állapotú Pick Up-ok tulajdonságaitól.

Forma: a jellegtelen autó tipikus példája, valahogy úgy mint az F-Astrák. Kissé bárgyú tekintete néha sajnálatot, néha szeretetet váltott ki belőlem. Sallangtól és ötlettől mentes vonalak, szép nagy embléma a hűtőrácson, nagy doboz a fülke mögött. Legnagyobb hibája, hogy a raktér ajtói kicsapódáskor hajlamosak betörni a hátsó lámpabúrát. Nekem mindkét oldalon megtörtént és elég drága a cseréje, mert utoljára a Trabantnál voltak külön cserélhető egységek. Ettől függetlenül nekem a megjelenésekor a Felicia tetszett, főleg miután megkapta a krómozott hűtőmaszkot. Nagyban rombolta a típus imidzsét, hogy az orkok is előszeretettel használták a márkajelzés helyén lévő sebességmérővel.

Belső tér, felszereltség: a vezetőülést elfoglalva egy biztos, nem fogunk az ingerektől túlcsordulva infarktusban elhalálozni. Fordulatszám-mérő nélküli órák, megbízható üzemanyag és vízhőfok-mérő. Kellő vastagságú, középen kétágú kormány, szép nagy fröccsöntött Skoda jellel a közepén. Iszonyatosan kopogó és gyorsan koszolódó fekete és szürke műanyagok, az ajtókon szövetborítás, ami szinte semmit nem ér. Később a típus megkapta a régi Passat-ok négyküllős, légzsákos kormányát, ez már jobban nézett ki, bár itt meg a dudálás okozott nehézséget. A helyzetjelző-és a tompított világítást a kormánytól balra, két külön gombbal lehetett fel-illetve lekapcsolni. Biztosan nagyon kreatív megoldás, engem eléggé idegesített. A szellőztetés, fűtés tekerentyűk szerintem szintén a régi Passat-ból származnak, kényelmes a használatuk. Pakolni az ajtókba, és a kesztyűtartóba lehet, menetlevél, térkép, kiskönyv elférnek. Na meg persze a haszongépjárművek legnagyobb tárolóhelye az ülések mögötti rész, ahová nyugodtan rejthetünk apróbb termetű kínai bevándorlókat és még így is bőven elférünk átlagos testalkattal. Az ülések oldaltartása nem túl nagy, viszont számomra hosszú távon is kényelmes volt. A belső térnél említeném meg, hogy más típusokkal ellentétben itt teljesen el vagyunk zárva a raktértől, így nincs a szokásos felerősödött menetzaj és gyorsan be is lehet fűteni a fülkét, köszönhetően a kicsi légtérnek. A pedálok elhelyezése nekem megfelelt, bár a kuplungot viszonylag hosszú úton lehetett a padlóhoz koppintani. Biztosan én vagyok a háklis, de nekem nagyon fontos, hogy a gázpedál megtartsa a lábamat amikor a lámpánál, vagy egy dugóban állok. Ez az autó tudta ezt, sőt még valamit tudott, amivel azóta sem találkoztam. A gázpedál ugyanis lábfejjel felfelé is mozgatható volt, persze ilyenkor nem történt semmi, csak bulvár jelleggel említem. A váltóbot szép hosszú, sokat is kell vele barangolni az egyes fokozatokhoz, miközben csak sejthetjük, hogy merre tart. Össze-vissza lötyög, nincs semmilyen ellenállása, és valami földöntúlian tompa puffanással érkezik meg a kívánt sebességbe. Láttam olyan márkatársakat, amiknél a váltóbotból ki volt vágva egy darab, de ez csak esztétikailag nézett ki jobban. Extra felszereltségként semmit nem tudnék említeni, talán csak a két beépített hangszórót, amikkel bátran kelhetett volna versenyre egy laposelemes SOKOL rádió is, mind hangerőben, mind hangminőségben.

Hátul a raktér viszont szép nagy, bár elvon az értékéből, hogy a hátsó kerékjáratok belógnak és így bénábban pakolható. Cserében viszont teljes egészében kimosható a raktér, amit a padlón lévő kis lefolyó is jelez (ez komoly). A puttony valamiféle üvegszálas műanyagból van, tehát nehéz dolgok szállításánál vigyázni kell vele, mert könnyen kiüti a rakomány az oldalát.

Motor, menetteljesítmények, váltó, fogyasztás: az 1893 köbcentiméteres szívódízel 69 lóerőt produkál, gyakorlatilag szinte folyamatos nyomatékgörbével, ami azt jelenti, hogy minden fordulatszámon egyenletesen húz, magyarul inkább lendületből célszerű vele előzni, semmint a másik mögül kirántva a kormányt. Viszont nagyon komoly tulajdonsága a motornak, hogy üresen és megrakva is szinte ugyanúgy megy, amit eddig csak az 1.7 D Opel Astráról lehetett  elmondani. Végsebessége széliránytól függően 140-150 körül van, de 100-110-el autózva még beszélgetni is lehet és a fogyasztás is igen barátságos. Nekem 5,5-6 liter körül eszegetett, de volt akinek nyolcat, volt akinek meg ötöt evett. Maximális terhelhetőségéről fogalmam sincs, de volt vele olyan, hogy 700 kilónyi papírt vittünk a MÉH-be, plusz még ketten ültünk benne, ami újabb 160 kiló. Ekkor is ment, bár az eleje igencsak fácánozott, és a hátsó gumi is elérte néha a doblemezt. Másrészről ki merem jelenteni, hogy elpusztíthatatlan, bár a rozsdának igen nagy barátja. Ahol egyszer belekezd, ott hamar tenyérnyi foltokban rügyedzik a betegség. Arról, hogy az egyes sebességekhez milyen fordulatszám tartozik, nem tudok nyilatkozni a szükséges műszer hiányában, de kijelenthetem, hogy a sebességi fokozatok elosztása megfelelő mind üres, mind rakott menethez.

A lengéscsillapítás a kategóriára jellemző, elöl nem túl puha, hátul rázós, megrakottan viszont amerikai csatahajók módjára ringat a magyar utak hullámzó tengerén.

Hibák: ennek a konkrét példánynak nagyon sok sofőrje volt, ennek megfelelően alakult az állapota is. Sokszor kellett javítani, mert vagy a víz forrt, vagy a szellőztetőventilátor adta meg magát, vagy az olajat ette, esetleg lökte kifelé. Kipufogó elrohadt rajta, éppen Kecskemét és Szeged között vált szét a középső dobnál, innentől húztam magam alatt egészen a szervizig, de már kilométerekkel előtte lehetett hallani, hogy jövök. A szellőzésről még annyit, hogy télen havazásban jött be a rostélyokon az apró hószemcse, ellenben nem kellett a ventillátort használni, ami amúgy sem működött, csak ha nagyobb gödörbe mentem bele. Egy nagyobb eső utáni autópályaépítéses sáros szakaszon egyszercsak nekiállt lökni a füstöt és hármasban már nem is húzott, de a telepig még bevánszorogtunk vele aztán otthagytuk. Reggelre viszont nem volt semmi baja. Máskor munkába indulásnál tönkrement a kormányzár és trélerrel kellett szervizbe vinni, valamint -10 fokban nem indult. Ez az összes ilyenre jellemző, mert nagy hidegben a Pick Up-os kollégák mind otthon ragadtak. Mostanában a jobb állapotú példányokat 300E ft + ÁFA körül adják. Ha igénytelen, nagy teherbírású autó kell, de az IVECO túl nagy, a PUNTO Van meg túl kicsi és drága, akkor ideális választás.

Utolsó útjára 2005 szeptemberében került sor, amikor Hódmezővásárhelyről Pestre menet szétesett a váltó Szentesnél. Trélerrel vitték fel a központi telepre, ahol megjavították és valami külsős Bt. megvette.

Ne feledjétek megindokolni, hogy miért annyi pontot adtál, amennyit. Nagy segítség volna.

Szép napot!